Az anyák napja sokunknak az egyik, ha nem a legkülönlegesebb esemény, már egészen kicsi koruktól idillikus esemény és a cuki kis porontyoktól bármit kapni, akár csak egy reggeli puszit is, az egész napot megfűszerezi – persze várandós vagyok a 3. kisbabámmal tehát, az extra érzékenység ennek is betudható. 🙂

Most azonban nem is erről szeretnék írni Nektek, sokkal inkább azokról az Édesanyákról, akiket már sok esetben nem is így szólítunk, pont mi adtunk Nekik más titulust és sőt más megnevezést is, ők a Mamák.
A Mamák jó esetben a mindennapjaink vagy legalábbis a hétvégéink részesei, babusgatják a kis lurkót vagy lurkókat és mindig lehet rájuk számítani, legalábbis ez lenne a romantikus idilli kép, ami az emberben megfogalmazódik, mikor a gyermeket még a szíve alatt hordozza.

Az élet persze nem ilyen rózsaszín, van ahol inkább kifejezetten sötét, a két véglet, de a legtöbb ilyen szerintem – legalább 80 – 90 % az ismeretségemet figyelve – egy középréteg, ahol hol jobb, hol kevésbé jó a kapcsolat, akad sok összezördülés és sok szép emlék is.  Mi is ebben a rétegben mozgunk, nem mindig könnyű és van mikor kifejezetten nehéz velük, de nem csak nekünk velük, nekik is velünk. Az elmúlt majdnem 10 év megtanította már azt, hogy ez egy körforgás és egyre kevésbé veszi fel bármelyik fél a kesztyűt, nem is tudnám megmondani, hogy ez a közös erénynek tudható be vagy esetleg annak, hogy időközben a gyerekek nőnek és egyikünk sem szeretné, ha a mögöttes feszültségből a Kicsik bármit is megneszelnének.

Bármelyik is, vagy akár mindkettő a lényeg az, hogy azzal, hogy hol Ők, mint nagyszülők, hol pedig mi, mint szülők engedünk az elvekből és a vélt vagy valós sértettségből, hosszútávon nagyon is sokat profitálunk, vagyis nem is mi, hanem a gyerekeink, az Unokák.
Végső soron Ők a legfontosabbak. A mostani anyák napján, meghívtuk a Mamáékat egy közös családi ebédre és közben mindenki nagyon jól érezte magát, mert együtt voltunk és mert a két kislányunk arcán végig olyan letörölhetetlen mosoly ragyogott, amit csak egy ilyen családi dzsembori képes kiváltani.
Pedig lehetett volna okot találni a kellemetlenségre, ha mással nem is, azzal biztosan, hogy a rántott húsommal bárkit agyon lehetett volna csapni, még jó, hogy több készült és így lehetett válogatni. 😀

.. és, hogy mi ennek az egésznek a lényege?

Az élet a legtöbb esetben nem fekete vagy rózsaszín, vannak kivételek, vannak nagyon jó és nagyon rossz példák, de az biztos, hogy nem cserélném el Anyósomékat, mert úgy szeretik a kis törpikéimet, ahogy csak nagyszülők szerethetik az unokáikat és biztosan lesz még a jövőben is nézeteltérés és véleménykülönbözet, ennek ellenére is megéri tenni minden nap egy jobb kapcsolatért. Tegyél ma Te is a béke felé egy lépést, legyen a hétfő is igazi anyák napja!

Mert a gyerekek mosolya és boldogsága mindent megér. <3

Boldog Anyák és Nagymamák napját mindenkinek!

 

Elindult Facebook oldalunk, keressetek bátran az Instagramon is. 🙂 Köszönjük!